Sziasztok!
Régen írtam, tudom, de most pótlom. Nézzünk néhány alapvető felfogásbeli, viselkedésbeli, neveltetésbeli, mentalitásbeli és alapvető különbséget Európa és Korea között. Mennyiségre nem lesz sok, de gyökeresen más dolgokról van most szó.
Ami számomra is a legelőször szembetűnt, az a biztonság. Az európai embernek elképzelhetetlen, hogy leteszi egy padra a táskáját, otthagyja amíg elmegy fényképezni, vagy nézelődni, majd 20 perc múlva visszamegy és a táska háborítatlanul ott lesz. Bizony, aki ezt Magyarországon, vagy bármely más európai országban (tisztelet a kivételnek) megteszi, az keresztet vethet a tulajdonára. Na de itt aztán nem. Egészen kicsi kortól tanítják őket a tiszteletre mindenki felé, leginkább a náluk idősebbek felé. Az alapvető életmorál egészen más szinten mozog, mint nálunk. Eleinte nem értettem, hogy merik tényleg csak úgy letenni a földre a cókmókot a többiek és otthagyni, mindenféle felügyelet nélkül. "Dehát ellopják!" mondogattam magamban. Aztán rájöttem, hogy itt senki nem fogja ellopni, mert miért tenné, hiszen az nem az övé. Neki is van, akkor minek neki valaki másé? Így van, otthon a felfogás: "ha te találtad, a tied", itt "ez az enyém, ez az övé". Hihetetlenül hangzik, nem de?
Kipróbáltam én is, és tényleg. Most már könnyedén ott merem hagyni egy padon a táskám, hogy csináljak pár szép képet, majd visszamegyek érte, és megyek tovább. Szerintem ez biza nagyszerű dolog.
És ez nem csak így egy hátizsákra vonatkozik.
Egy barátnőmnek kiesett a zsebéből a pénztárcája az egyik iskolai épületben, és csak otthon vette észre. Gyorsan visszaszaladt, de nem tud koreaiul, nem tudta elmagyarázni mi a baj, csak activity módján. Mégis, egy srác odament hozzá, megkocogtatta a vállát, és kezébe nyomta a pénztárcát minden tartalmával együtt. Fel sem merült az illetőben, hogy kivegyen belőle bármit is.
Ami még kegyetlenül meglepő, hogy egy buliban úgy foglalnak asztalt, hogy leteszik a helyre a pénztárcájukat, esetleg mobiljukat. Senkiben még csak fel sem merül, hogy ellophatná. Mert minek, neki is van, akkor minek kéne valaki másé? És tényleg... Itt nem kell attól félni az utcán, hogy kilopnak valamit a zsebedből. De ha mégis megtörténik, mert kivételek mindig vannak, itt mindenhol, értem úgy, hogy mindenhol van kamera. Bemész a rendőrségre, elmondod hol és mi történt, és már nézik is vissza a felvételt. Pár órán belül meg már meg is vannak a dolgaid. Ez a rendszer otthonra sem ártana, nem?!
Egy kint élő magyar barátom mesélte, hogy egyszer egy étteremben hagyta a telefonját. Nem egy olcsó, 10 éves telefonról van szó, bőven van értéke. Fél óra múlva megy vissza, hogy elkérje- mert biztos, hogy megvan. Az étterem tulaja pedig riadtan, aggódva nyújtja a kezébe. Mondogatja, hogy úgy aggódott, hogy mi lesz most szegénnyel telefon nélkül, úgy féltette, hogy mennyire meg lehet ijedve, hogy elhagyta a telefont, még végig is futott az utcán oda-vissza, hogy megkeresse, de nem találta már őket, és hogy most mi lesz- úgy félt. Na árulja el nekem valaki ilyennel otthon hol találkozni?!
Ha nem lennék itt, lehet el sem hinném, hogy ilyen létezik.
Ez alapvetően kultúra és neveltetés kérdése.
Aztán. Otthon hányszor bliccelnek az emberek? Hányszor utaznak jegy nélkül, vagy adnak a buszsofőr zsebébe kevesebb összeget, de mivel zsebre megy... Mindennapos dolog ez otthon. Itt, ha megkérdezel egy koreait, hogy mi van, ha nem húzom le a kártyát a buszon, csak úgy felszállok rá?----> azt sem fogja érteni, mi a jó manót akarsz te ezzel. Mert bennük fel sem merül, hogy lehetne csalni. Mi az a csalás? Kezdjük ott.
Nem emlékszem, hogy meséltem-e, ha igen, sorry. Voltunk egyszer egy kocsmában szülinapot ünnepelni. Úgy ment a kiszolgálás, hogy hátramentél a hűtőhöz és kivetted a sört, üveg vodkát, vagy amit akartál, visszamentél a helyedre és megittad. Ha kellett még, akkor megint hátramentél. Mikor pedig végeztél, és mennél haza, odamész a pulthoz, bemutatod, hogy mit ittál és fizetsz. (persze a feleseket a pulttól kell kérni.) Én felvetettem, hogy de így baromi könnyű csalni, mire rám szóltak, hogy ez itt Korea, ne európai fejjel gondolkodjak. És igazuk van, itt nem csalnak. Lazán lehet ilyen rendszert csinálni a kocsmában, mert nem fognak csalni. Otthon elképzelhető lenne? Kétlem...
Otthon kátyúsak az utak, igaz? Fű nő ki a térkő darabjai között... Nincs eltakarítva rendesen a lehullott falevél, nem igaz? Hát itt ilyennel sem találkozol. Mindenre van ember. Valakinek az a munkája, hogy, ha kinő a fű az utca sarkán, akkor odamegy és eltünteti. Ha végzett, megy a következő helyre. Feltört egy járdadarab? Az ottani bolt tulaja kitesz egy széket, majd pár óra múlva azt látod, hogy a járda ismét szép és jó. Mert valakinek az a dolga, hogy megcsinálja. És mikor dolgozó embereket látsz utcán, nincs az arcukon világfájdalom. Még egy hatalmasan nagy morális különbség. Itt az, aki dolgozik nem szenved, nem haldoklik, mint otthon, hanem csinálja. Mert az a dolga, az a munkája, hogy csinálja.
Már több embertől is hallottam, hogy itt, ha lejárt a munkaidő, nem hagynak ott csapot-papot és rohannak haza. Sokszor túlóráznak önkéntesen, pénz nélkül. Nem zavarja őket, nem akarnak belehalni, nem követelnek kárpótlást vagy hasonlókat. Ha sokat vannak bent, a munka végeztével esetleg a főnök meghívja őket egy körre, vagy kettőre. Bemész egy hotelbe, étterembe, bármilyen épületbe, nem csak este, zárás után van takarítás. Itt egész nap mosnak fel, söpörnek, takarítanak, még az utcán is, mert a takarítónak ez a dolga. Dolgoznak, mert van munkájuk és van dolguk. Ha munka van, akkor dolgozni köll... Ennyire egyszerű itt az egész.
Illetőleg már korábban említettem a tisztelet kérdését. Otthon tök jellemző, hogy egy alkalmazott visszaszól a főnöknek, egy irodai aktakukac lealázza a kétkezi munkást. Itt ez elképzelhetetlen lenne. Az alkalmazott tiszteli a főnököt, és ha az kér valamit, akkor annak a kérésnek azonnal eleget tesznek. Nincs olyan, hogy a főnök mond valamit, és a munkás beszól, hogy "nem". Kiváltképpen, ha a főnök idősebb- és általában így van. Itt nem lesz egy suttyóból nagyfőnök, csak mert nagy a szája. (olyan családoknál, ahol a cégvezetőt esetleg a fiatal fia követi természetesen más a helyzet, de a tisztelet az idősebbel szemben megmarad még a fiú részéről is)- és persze kivételek ismételten mindig vannak. Mindenki munkája meg van becsülve. Ha dolgozol, akkor rendes ember vagy.
Általános iskolában, gimiben, egyetemen, mindenhol megvan az idősebb tisztelete. Ha csak egy évvel is idősebb már tisztelik. Ha valaki el akar menni bulizni, megmondja a helyet- ha ő a legidősebb- és mindenki odamegy, még akkor is, ha az összes többi utálja azt a helyet. Csak mert a legidősebb ezt mondta. De, hogy azért legyen hátulütője, a legidősebb is fizet... :). Mondjuk ezzel nekik megint nincs problémájuk, bár szerintem a mi, osszuk annyifelé, ahányan vagyunk rendszerünk jobb. (költséghatékonyabb) . Főleg, ha minden körben te vagy a legidősebb, könnyen nullára állhat a számlád. És mégis így működik itt a dolog.
Most hirtelenjében ennyi, de gondolom ennyit is elég megemészteni. Tudom, hogy többre számítotok, elvégre tényleg minden más itt, de azért csak képzeljétek ezeket el, mi lenne, ha valaki otthon játszaná el, amiket leírtam. Vajon mi történne?!
Ha lesz még valami, mindenképpen írok, de már csak egy hónapig vagyok kint. :) A nyáron majd otthonról feldolgozom a történelmet kissé, ha lesz rá érdeklődő.
Csáóóóóó!!!
2013. május 27., hétfő
2013. május 13., hétfő
KPOP Dream Concert 2013
Sziasztok!!!
Nos, akkor itt az ígért beszámoló a koncertről.
2013 május 11-én, szombaton este fél 7től kezdődött Dél-Korea legnagyobb pop koncertje. Rengeteg reklámmal, illetve gondolom valamilyen főszervező által elmondott beszéddel kezdtek. A beszélő felsorolt néhány nevet is, akik a fellépők között voltak. Csak néhányat. És igazság szerint már itt ért egy kisebb sokk. Egyes bandák, mint a B2ST vagy az Infinite hihetetlen sikolyt kaptak. A UKISS- a személyes kedvenceim alig- de ez nem újdonság. Ők mindenhol máshol a világon baromi népszerűek, kivéve Koreát. Mókás :D. Szóval ez nem lepett meg. Na de az, hogy pl. a Kara sem kapott üdvrivalgást, a T-ara-t meg egyenesen kifújolták padlóra küldött. Nem tudom, hogy a Kara miért nem népszerű. A T-ara a tavalyi Hwayoung balhé miatt lett jóformán közutálat tárgya. Ezzel így jól indult a koncert azért.
Én nagyon messze ültem a színpadtól, sajnos a kivetítőt is alig láttam. A társaim, 4 barátnőm közelebb ültek, ők készítettek képeket, videókat, amint megkaptam őket, majd feltöltöm facebookra. Az interneten közzétett fellépősorrend nem volt teljesen ugyanaz a valóságban, de egyrészt nem is emlékszem a pontos sorrendre, másrészt voltak, akiket nem ismerek annyira, szóval ezt most nem tudom veletek pontosan megosztani. 22-én úgyis levetíti a KBS, akit érdekel, online tudja majd követni.
A Rainbow kezdett, de nem teremtett valami nagy életet. Utánuk jött az EXO, ők már nagyobb sikolyhadat kaptak. Tudom, hogy sokan szeretitek őket, jók voltak. Mind a 12-en ott voltak, felváltva énekeltek koreaiul és kínaiul. MaMa és History, ügyik voltak.
Ami azt illeti, mindenki nagyon jó volt, elénekelték az első dalt, majd bemutatkoztak és énekeltek még egyet. Viszont sokszor én nem is tudtam kik vannak színpadon, míg be nem mutatkoztak, pedig volt, hogy az MC-k bemutatták őket, de hát sajnos túl sok bandát nem ismerek. És túl nagy volt a hangzavar, hogy hallhassak is valamit- plus nem vagyok még a toppon a koreai nyelvben.
A banda, ami hatalmas üdvrivalgást kapott az Infinite volt. És tényleg jók is voltak nagyon. Nekik a lelátón volt is külön fanclub szektoruk. Illetőleg az SM-nek, mint SNSD és SHINee, a CUBE bandáinak éés azt hiszem ennyi. A neten úgy láttam a képen, hogy van JYP szektor is, de ott a stadionban már semmi jel nem utalt erre. Ellenben nagy fantábora volt még ott a B1A4-nak, amikor ők voltak, ők is nagy rivalgást kaptak.
Ami még kifejezetten tetszett az Huh Gak. Szép dalok, és baromi jó hangja van. Tiszta és erős, nagyon jó volt hallgatni. Tehetséges embörke. Nagyon tetszett.
Tudom, hogy sok Kiss Me is olvassa a blogot, szóval a uBEAT nagyon jóóóó volt. AJ haja rohadt jó volt így, Eli hangja meg kicsit más élőben, hirtelen nem is tudtam, hova nézzek :D. Aztán jött ugye a UKISS, Soohyun beszélt valamit, nem tudom mit. Introként a Man man ha ni-t tették be, erre azért kaptak sikolyt szépen. És tényleg k*rva jók élőben wááááá.... Soohyun hangjától- Nikim szavaival élve- lepetéztem. Aki ismer, az tudja milyen szinten vagyok oda meg vissza értük, el lehet képzelni, milyen érzés volt. Ki is csordultak a könnyeim, egyébként sem láttam őket tisztán, hát még könnyes szemmel de annyira jóóóó volt. Utálom, hogy nem népszerűek itt, de nem baj, majd elmegyek Japánba egy UKISS koncertre, ott csak az ő koncertjükön vannak majdnem annyian, mint most itt voltak :D.
Bevallom, a duettet, ami utánuk jött nem hallottam, mert muszáj volt kimennem a mosdóba :D. Nem tudom, kik voltak, majd megnézitek, mikor leadják online. És pont a 2AM-re értem vissza. Az ő produkciójuk volt a leglenyűgözőbb számomra mind közül. Fantasztikus hangjuk van, gyönyörű dalaik, és mikor a fiúk nem is énekelnek, csak a stadion, negyvenezer ember együtt, nem kiabál- énekel, hihetetlen érzés volt. ( 2AM- Never let you go ) Komolyan, ez volt a legfantasztikusabb pillanat a koncerten. Ők az a banda, akik nem olyan népszerűek, mégis ha valaki rájuk talál, azonnal megszereti őket, és még, ha nem is fan, a dalaikat akkor is tudja és ismeri, mert gyönyörűek és a fiúk hihetetlen mértékben tehetségesek. Együtt énekelni negyvenezer emberrel pedig leírhatatlan érzés.
Ellenben... a Kara, Secret, Sistar, EvoL- azt hinné az ember, milyen népszerűek. De nem kaptak hatalmas sikolyhadat. Főleg az EvoL nem. Alig volt vmi rekació rájuk. A semmilyen reakció kategóriában viszont tényleg a T-ara "diadalmaskodott". Elénekeltek egy dalt, és le is mentek a színpadról, annyira nem volt rájuk kíváncsi senki. Szerintem ez azért elég durva. És ez tény a koreaiakról, hogy nagyon kritikusak. Egy apró kis baki és életed végéig el nem felejtik.
Két órányi kpop után volt egy hosszabb szünet is, reklámokkal meg színpad rendezéssel. Kihasználtam és megeszegettem a kajámat :D.
Igazság szerint, ez most lehet egyeseket nagyon rosszul fog érinteni, de én ennél nagyobb életre számítottam. Nagyon jó volt a koncert, nagyon jó volt őket, mindenkit élőben látni, de ha meg kellett volna vennem annyi pénzért a jegyet, lehet megbántam volna... Rengeteg banda lépett fel, megosztott rajongói táborral és így nem volt igazi a tombolás. Viszont a vége felé, mikor jött a B2ST na az már élet volt. Ők voltak az egyetlenek, akik 3 dalt adtak elő és ők kapták messze a legnagyobb üdvrivalgást. Ott én is végig sikítottam mind a három számot... Nagyon jók voltak és nyááá DongWoon hangja élőben még jobb, mint felvételen...
Utánuk következett a SHINee, szintén nagyon jók voltak és szintén tombolt mindenki. Illetőleg még a 4Minute is nagyon jó volt, de sokak véleménye szerint leginkább a B2ST fanok ujjongtak, mivelhogy ugyanaz az ügynökség, akkor már szeressük őket is... Hát nem tudom, azért szerintem bőven van nekik egyedi fanjuk is...
Ami még gyönyörű volt, az az egyik 2AM-es srác és Hyorin duettje. Fuh, na az tényleg elképesztő volt.
A dalok és bandák mind nagyon jók voltak, csupán a közönség volt enyhén passzív... Legalább is ott fent, ahol én voltam.
Utolsóként az SNSD lépett fel, kivételesen jók voltak. Eddig a The Boys nem tetszett egyáltalán, de azt hiszem ezentúl fogom hallgatni.
A mindenki fináléja is mókás volt, ökörködtek ezerrel. Bár onnan messziről hiányosnak tűnt a csapat, mintha kevesebben lettek volna, de mint mondtam, messze voltam, nem láttam őket rendesen.
Összességében megérte elmenni. Valószínűleg ha valamelyik fanclub szektorában ültem volna, vagy legalább közelebb, lejjebb a lelátón, jobb lett volna a hangulat. Minden esetre szerintem, aki el akar menni egy KPOP koncertre, menjen el egy konkrét banda koncertjére, amit szeret, mert egészen más feelingje van a dolognak így. Félre ne értsetek, élvezet volt, hálás vagyok, hogy eljutottam, tényleg, annyira felemelő érzés volt, csak túlságosan elfogult vagyok és túl nagy mértékben szeretem jobban a UKISS-t bármelyik másik bandánál- de ez persze az én személyes hibám. Nem akarok általánosítani, ha bárkinek lesz egyszer ilyen szerencséje, becsülje meg, mert egy életre szóló élmény lesz! ( Csak próbáljon meg minél lentebb kerülni a lelátón :D )
Jah meg egyébként. A színpad két részből állt, a sima színpad, illetve egy híd vezetett egy előrébb lévő színpadhoz, szerintem aki már látott koncert felvételt, az tudja mire gondolok. És nagyon sok banda az elülső színpadon lépett fel, szóval akik kimondottan az alap színpad előtt ültek, azok elég szar helyzetben voltak. Erre is érdemes figyelni, ha valaki koncertre megy.
Tudom, hogy ez így rövid és sokakban hiányérzetet kelthet, de nem ismerem olyan behatóan az összes bandát, illetőleg olyanok is olvassák a blogot, akik nem KPOP fanok, szóval nem fogok áradozni. A lényeg, hogy egy élmény volt, amit soha nem fogok elfelejteni és örökké hálás leszek a mentoromnak, hogy szerzett nekünk 5 ingyen jegyet.
És akkor a fellépő bandák (nem sorrendben!):
SNSD
B2ST
SHINee
Infinite
Girl's Day
B1A4
ZE:A
Sistar
BTOB
Boyfriend
EXO
EvoL
Huh Gak
Kara
Speed
T-ara
4Minute
Secret
2AM
Rainbow
U-Kiss
VIXX
Nos, akkor itt az ígért beszámoló a koncertről.
2013 május 11-én, szombaton este fél 7től kezdődött Dél-Korea legnagyobb pop koncertje. Rengeteg reklámmal, illetve gondolom valamilyen főszervező által elmondott beszéddel kezdtek. A beszélő felsorolt néhány nevet is, akik a fellépők között voltak. Csak néhányat. És igazság szerint már itt ért egy kisebb sokk. Egyes bandák, mint a B2ST vagy az Infinite hihetetlen sikolyt kaptak. A UKISS- a személyes kedvenceim alig- de ez nem újdonság. Ők mindenhol máshol a világon baromi népszerűek, kivéve Koreát. Mókás :D. Szóval ez nem lepett meg. Na de az, hogy pl. a Kara sem kapott üdvrivalgást, a T-ara-t meg egyenesen kifújolták padlóra küldött. Nem tudom, hogy a Kara miért nem népszerű. A T-ara a tavalyi Hwayoung balhé miatt lett jóformán közutálat tárgya. Ezzel így jól indult a koncert azért.
Én nagyon messze ültem a színpadtól, sajnos a kivetítőt is alig láttam. A társaim, 4 barátnőm közelebb ültek, ők készítettek képeket, videókat, amint megkaptam őket, majd feltöltöm facebookra. Az interneten közzétett fellépősorrend nem volt teljesen ugyanaz a valóságban, de egyrészt nem is emlékszem a pontos sorrendre, másrészt voltak, akiket nem ismerek annyira, szóval ezt most nem tudom veletek pontosan megosztani. 22-én úgyis levetíti a KBS, akit érdekel, online tudja majd követni.
A Rainbow kezdett, de nem teremtett valami nagy életet. Utánuk jött az EXO, ők már nagyobb sikolyhadat kaptak. Tudom, hogy sokan szeretitek őket, jók voltak. Mind a 12-en ott voltak, felváltva énekeltek koreaiul és kínaiul. MaMa és History, ügyik voltak.
Ami azt illeti, mindenki nagyon jó volt, elénekelték az első dalt, majd bemutatkoztak és énekeltek még egyet. Viszont sokszor én nem is tudtam kik vannak színpadon, míg be nem mutatkoztak, pedig volt, hogy az MC-k bemutatták őket, de hát sajnos túl sok bandát nem ismerek. És túl nagy volt a hangzavar, hogy hallhassak is valamit- plus nem vagyok még a toppon a koreai nyelvben.
A banda, ami hatalmas üdvrivalgást kapott az Infinite volt. És tényleg jók is voltak nagyon. Nekik a lelátón volt is külön fanclub szektoruk. Illetőleg az SM-nek, mint SNSD és SHINee, a CUBE bandáinak éés azt hiszem ennyi. A neten úgy láttam a képen, hogy van JYP szektor is, de ott a stadionban már semmi jel nem utalt erre. Ellenben nagy fantábora volt még ott a B1A4-nak, amikor ők voltak, ők is nagy rivalgást kaptak.
Ami még kifejezetten tetszett az Huh Gak. Szép dalok, és baromi jó hangja van. Tiszta és erős, nagyon jó volt hallgatni. Tehetséges embörke. Nagyon tetszett.
Tudom, hogy sok Kiss Me is olvassa a blogot, szóval a uBEAT nagyon jóóóó volt. AJ haja rohadt jó volt így, Eli hangja meg kicsit más élőben, hirtelen nem is tudtam, hova nézzek :D. Aztán jött ugye a UKISS, Soohyun beszélt valamit, nem tudom mit. Introként a Man man ha ni-t tették be, erre azért kaptak sikolyt szépen. És tényleg k*rva jók élőben wááááá.... Soohyun hangjától- Nikim szavaival élve- lepetéztem. Aki ismer, az tudja milyen szinten vagyok oda meg vissza értük, el lehet képzelni, milyen érzés volt. Ki is csordultak a könnyeim, egyébként sem láttam őket tisztán, hát még könnyes szemmel de annyira jóóóó volt. Utálom, hogy nem népszerűek itt, de nem baj, majd elmegyek Japánba egy UKISS koncertre, ott csak az ő koncertjükön vannak majdnem annyian, mint most itt voltak :D.
Bevallom, a duettet, ami utánuk jött nem hallottam, mert muszáj volt kimennem a mosdóba :D. Nem tudom, kik voltak, majd megnézitek, mikor leadják online. És pont a 2AM-re értem vissza. Az ő produkciójuk volt a leglenyűgözőbb számomra mind közül. Fantasztikus hangjuk van, gyönyörű dalaik, és mikor a fiúk nem is énekelnek, csak a stadion, negyvenezer ember együtt, nem kiabál- énekel, hihetetlen érzés volt. ( 2AM- Never let you go ) Komolyan, ez volt a legfantasztikusabb pillanat a koncerten. Ők az a banda, akik nem olyan népszerűek, mégis ha valaki rájuk talál, azonnal megszereti őket, és még, ha nem is fan, a dalaikat akkor is tudja és ismeri, mert gyönyörűek és a fiúk hihetetlen mértékben tehetségesek. Együtt énekelni negyvenezer emberrel pedig leírhatatlan érzés.
Ellenben... a Kara, Secret, Sistar, EvoL- azt hinné az ember, milyen népszerűek. De nem kaptak hatalmas sikolyhadat. Főleg az EvoL nem. Alig volt vmi rekació rájuk. A semmilyen reakció kategóriában viszont tényleg a T-ara "diadalmaskodott". Elénekeltek egy dalt, és le is mentek a színpadról, annyira nem volt rájuk kíváncsi senki. Szerintem ez azért elég durva. És ez tény a koreaiakról, hogy nagyon kritikusak. Egy apró kis baki és életed végéig el nem felejtik.
Két órányi kpop után volt egy hosszabb szünet is, reklámokkal meg színpad rendezéssel. Kihasználtam és megeszegettem a kajámat :D.
Igazság szerint, ez most lehet egyeseket nagyon rosszul fog érinteni, de én ennél nagyobb életre számítottam. Nagyon jó volt a koncert, nagyon jó volt őket, mindenkit élőben látni, de ha meg kellett volna vennem annyi pénzért a jegyet, lehet megbántam volna... Rengeteg banda lépett fel, megosztott rajongói táborral és így nem volt igazi a tombolás. Viszont a vége felé, mikor jött a B2ST na az már élet volt. Ők voltak az egyetlenek, akik 3 dalt adtak elő és ők kapták messze a legnagyobb üdvrivalgást. Ott én is végig sikítottam mind a három számot... Nagyon jók voltak és nyááá DongWoon hangja élőben még jobb, mint felvételen...
Utánuk következett a SHINee, szintén nagyon jók voltak és szintén tombolt mindenki. Illetőleg még a 4Minute is nagyon jó volt, de sokak véleménye szerint leginkább a B2ST fanok ujjongtak, mivelhogy ugyanaz az ügynökség, akkor már szeressük őket is... Hát nem tudom, azért szerintem bőven van nekik egyedi fanjuk is...
Ami még gyönyörű volt, az az egyik 2AM-es srác és Hyorin duettje. Fuh, na az tényleg elképesztő volt.
A dalok és bandák mind nagyon jók voltak, csupán a közönség volt enyhén passzív... Legalább is ott fent, ahol én voltam.
Utolsóként az SNSD lépett fel, kivételesen jók voltak. Eddig a The Boys nem tetszett egyáltalán, de azt hiszem ezentúl fogom hallgatni.
A mindenki fináléja is mókás volt, ökörködtek ezerrel. Bár onnan messziről hiányosnak tűnt a csapat, mintha kevesebben lettek volna, de mint mondtam, messze voltam, nem láttam őket rendesen.
Összességében megérte elmenni. Valószínűleg ha valamelyik fanclub szektorában ültem volna, vagy legalább közelebb, lejjebb a lelátón, jobb lett volna a hangulat. Minden esetre szerintem, aki el akar menni egy KPOP koncertre, menjen el egy konkrét banda koncertjére, amit szeret, mert egészen más feelingje van a dolognak így. Félre ne értsetek, élvezet volt, hálás vagyok, hogy eljutottam, tényleg, annyira felemelő érzés volt, csak túlságosan elfogult vagyok és túl nagy mértékben szeretem jobban a UKISS-t bármelyik másik bandánál- de ez persze az én személyes hibám. Nem akarok általánosítani, ha bárkinek lesz egyszer ilyen szerencséje, becsülje meg, mert egy életre szóló élmény lesz! ( Csak próbáljon meg minél lentebb kerülni a lelátón :D )
Jah meg egyébként. A színpad két részből állt, a sima színpad, illetve egy híd vezetett egy előrébb lévő színpadhoz, szerintem aki már látott koncert felvételt, az tudja mire gondolok. És nagyon sok banda az elülső színpadon lépett fel, szóval akik kimondottan az alap színpad előtt ültek, azok elég szar helyzetben voltak. Erre is érdemes figyelni, ha valaki koncertre megy.
Tudom, hogy ez így rövid és sokakban hiányérzetet kelthet, de nem ismerem olyan behatóan az összes bandát, illetőleg olyanok is olvassák a blogot, akik nem KPOP fanok, szóval nem fogok áradozni. A lényeg, hogy egy élmény volt, amit soha nem fogok elfelejteni és örökké hálás leszek a mentoromnak, hogy szerzett nekünk 5 ingyen jegyet.
És akkor a fellépő bandák (nem sorrendben!):
SNSD
B2ST
SHINee
Infinite
Girl's Day
B1A4
ZE:A
Sistar
BTOB
Boyfriend
EXO
EvoL
Huh Gak
Kara
Speed
T-ara
4Minute
Secret
2AM
Rainbow
U-Kiss
VIXX
2013. április 18., csütörtök
Érdekességek I
Sziasztok!
Ezennel ez lesz az új blogom, mivel a blog.hu rendszeresen nem enged be, szóval oda egyszerűen nem tudok bejegyzést írni. Szerintem majd átmásolom onnan ide a már kitett posztokat, hogy minden egy helyen legyen.
Ami pedig itt következik, azok közül egyik sem tény, nincsenek leírva sem, egyszerű észrevételek. Olyasmiket gyűjtök ide össze, amiket mi, mint külföldiek kívülállóként láthatunk, észlelhetünk, tapasztalhatunk.
Kezdjük néhány alap dologgal.
A legalapvetőbb különbség az ázsiai és európai+amerikai népek között, ami először szembe tűnhet bárkinek, az az itteni emberek végeláthatatlan kedvessége. Már ahogy rád néznek, egyből mosolyognak, rád köszönnek olyan, akikkel soha az előtt nem találkoztál- csak azért, mert mivel külföldi vagy, így számukra különleges.
Ez a kedvesség jellemző a segítőkészségükre is. Itt, ha kiteszek egy posztot, hogy kéne valaki segítségnek, például elmenni az orvoshoz, mert rossz a fülem, vagy elmenni regisztrálni a telefonom, hogy kaphassak koreai számot, nagyjából egy, legfeljebb két óra kell ahhoz, hogy valaki máris jelentkezzen. És nem mindig olyan, akit már ismersz. Én több koreaival is így ismerkedtem meg, hogy segítséget kértem, ők pedig majdhogynem azonnal írták, hogy ekkor és ekkor ráérnek, találkozzunk. Otthon olykor úgy kell könyörögni, hogy valaki méltóztasson már segíteni, itt bárki szívesen segít.
Egyik nap találkoztam egy lánnyal, aki segített számlát nyitni a bankban. Szintén facebookon ismertem meg, azelőtt nem találkoztunk. És mondtam neki, hogy kéne egy koreai telefon, mert ugye a sajátomba én nem tehetek másik sim kártyát, nincs kikódoltatva. Erre másnap egy telefonnal, aksival, töltővel teli kis zacskóval fogadott. Azt mondta, hogy neki most már van egy újabb telefonja, ezért ezt nem használja és amíg én itt vagyok Koreában, addig nyugodtan az enyém lehet. Csak így, ismeretlenbe nekem adta a telefonját. Dhara ugyanígy kapta meg a sajátját, csak elejtette egyszer, hogy vennie kell egy telefont, erre valaki a kezébe nyomott egyet. Na ilyennel hol találkozol otthon?!
Oh és még valami, amivel azelőtt még soha nem találkoztam. Egyik nap jöttem vissza a koliba a könyvtárból és menet közben leszakadt az ég. Amikor elindultam még sütött a nap, így nem volt nálam esernyő. Egy lány odasietett hozzám fel tartva esernyőjét. Nem is tudott angolul, nem is találkoztunk még soha, de mutogatott, és kérdezte, hogy Nanziwon? (ez a koli neve), én mondtam, hogy igen. Ő bólintott és végig együtt jöttünk vissza. Ő látta, hogy nekem nincs esernyőm és ázok, neki pedig volt, egy irányba jöttünk, hát megosztotta velem az esernyőjét. Tapasztalt már ilyet valaki otthon?! Segítségnyújtásban úgy vélem nehéz őket felülmúlni.
Illetőleg ez jellemző itt a barátságra is. Nos itt ez az egész barátság dolog máshogy működik, mint otthon. Más a rendszere. Itt két jó barát, ha az egyik bajba kerül, segítség kell neki, a másik máris "ugrik". Vica-verza így van. De a két segítség kérés között sokszor nem is beszélgetnek, nem találkoznak. Ez egy európainak nagyon lesújtó lenne, egyből azt hinné, hogy az az ember nem is barátja, mert nem ír neki minden nap litániát. Pedig nem így van. Csupán számukra nem lételem, hogy napi 66 órát töltsenek egymással beszélgetve. Ha valakinek szüksége van a barátjára, ott van neki. Szóval az, hogy esetleg nem találkoznak két hétig itt teljesen normális. Persze a mostani fiatalok egyre inkább "nyugatiasodnak", így egyre nagyobb szokás itt is a minden napi vagy legalább is heti 2-3 találkozás csak úgy, semmi apropóból. Viszont ha nem keresel valakit, aki azelőtt segített, nem fogja azt hinni, hogy nem is vagy a barátja.
Nekem is van egy ilyen magyar barátnőm. Volt idő, amikor sértve éreztem magam amiatt, hogy nem keres, csak, ha baj van. De rájöttem, hogy én voltam ostoba. Lassan 15 éve vagyunk már barátok, és ha kéthetente beszélünk, akkor kéthetente beszélünk. Nem jelenti, hogy bármivel is kevésbé lennénk jó barátok, mint régen, amikor egy iskolába jártunk. Mert nem ez a lényeg. Ha kellünk egymásnak, akkor ott is vagyunk egymásnak. És ez így van rendjén.
Bár csak tippelem, de "make sense", hogy a nevelési szokásaik is ebből a kedvességből erednek. Otthon, nem csak Magyarországon, de Európában, sőt véleményem szerint Amerikában is jellemző, hogy a szidást tartják jobb nevelési eszköznek, mint a dicséretet. Itt nem. Hatalmas szerepe van a dicséretnek a nevelésben. Kiváltképpen a kis gyerekeknél. Ha egy kisgyerek valamit jól csinál, tapsolnak, ujjonganak, megdicsérik, megajándékozzák. Ha valamit rosszul csinál, vagy hibázik, kissé megszidhatják, de inkább csak biztatják arra, hogy legközelebb ne így legyen. És ezt én is érzem az ittenieken. Értem úgy, hogy mikor megpróbálok valamit kimondani koreaiul, türelmesen elmondják 66x, ha nem bírom kiejteni, ha meg sikerül, megtapsolnak meg ujjonganak. Sőt, ha bemegyek a boltba és csak annyit mondok, hogy "주세요", azaz "legyen szíves", már mosolyogva bólogatnak. Látszik rajtuk, hogy értékelik, még ha csak egy szót is mondasz a nyelvükön, ők örülnek neki, hogy megpróbálod. Ha nem megy, az sem baj. Nekem is volt ma egy étel neve, amit hatodjára sem bírtam normálisan kimondani és nem kezdtek el nyavalyogni hogy jajj hát ennyire tényleg nem megy? Nem, hanem leírták telefonba a kiejtést, szótagokként begyakoroltatták velem. Így mondhatom, hogy a kedvesség mellé a türelem is társul. És tényleg, a sofőröket leszámítva nagyon türelmesek. Kivárják, hogy sikerüljön valami, ha nem megy elsőre. És tényleg, a városban is lehet látni, hogy mindig mennyit tapsolnak, ha egy kisgyerek mondjuk ügyesen használja a pálcát, vagy megtalálja azt a terméket, amit anyu keres stb. Szerintem nagyon is hatékony ez a rendszer.
Emellett azonban persze szigorúan is nevelik főleg a lányokat, ezt majd kifejtem később, még én sem értem pontosan, mik a különbségek.
Aztán egy bosszantó érdekesség. Itt mindenki csámcsog. De halál komolyan. Egyáltalán nem udvariatlanság, tök normális és tényleg mindenki csinálja. Már Dhara-n is észrevettem, hogy kezd rászokni és szerintem idővel én is ráfogok xD. Eleinte baromira zavart, de kezdem megszokni. Bár az egyik szobatársam olyan szinten űzi a csámcsogás mesterségét, hogy ki tudnék futni a világból miatta. De mivel ez itt nem negatívum, így nyilván nem szólhatok érte. Meg minek is szólnék, nem akarok én rosszat. Én vagyok az idegen, nekem kell alkalmazkodni. Szóval ha elmentek egy ázsiai étterembe, és csámcsogni halljátok az embereket, senki ne húzza fel magát, mert nekik ez normális.
Hmmmm, hirtelen ennyi jutott eszembe. Mindig új posztba fogom írni az újonnan megfigyelt dolgokat. És mindenképpen maradok ennél a blognál, ezt már amúgy is ismerem.
Kellemes hétvégét mindenkinek!!!!
Ezennel ez lesz az új blogom, mivel a blog.hu rendszeresen nem enged be, szóval oda egyszerűen nem tudok bejegyzést írni. Szerintem majd átmásolom onnan ide a már kitett posztokat, hogy minden egy helyen legyen.
Ami pedig itt következik, azok közül egyik sem tény, nincsenek leírva sem, egyszerű észrevételek. Olyasmiket gyűjtök ide össze, amiket mi, mint külföldiek kívülállóként láthatunk, észlelhetünk, tapasztalhatunk.
Kezdjük néhány alap dologgal.
A legalapvetőbb különbség az ázsiai és európai+amerikai népek között, ami először szembe tűnhet bárkinek, az az itteni emberek végeláthatatlan kedvessége. Már ahogy rád néznek, egyből mosolyognak, rád köszönnek olyan, akikkel soha az előtt nem találkoztál- csak azért, mert mivel külföldi vagy, így számukra különleges.
Ez a kedvesség jellemző a segítőkészségükre is. Itt, ha kiteszek egy posztot, hogy kéne valaki segítségnek, például elmenni az orvoshoz, mert rossz a fülem, vagy elmenni regisztrálni a telefonom, hogy kaphassak koreai számot, nagyjából egy, legfeljebb két óra kell ahhoz, hogy valaki máris jelentkezzen. És nem mindig olyan, akit már ismersz. Én több koreaival is így ismerkedtem meg, hogy segítséget kértem, ők pedig majdhogynem azonnal írták, hogy ekkor és ekkor ráérnek, találkozzunk. Otthon olykor úgy kell könyörögni, hogy valaki méltóztasson már segíteni, itt bárki szívesen segít.
Egyik nap találkoztam egy lánnyal, aki segített számlát nyitni a bankban. Szintén facebookon ismertem meg, azelőtt nem találkoztunk. És mondtam neki, hogy kéne egy koreai telefon, mert ugye a sajátomba én nem tehetek másik sim kártyát, nincs kikódoltatva. Erre másnap egy telefonnal, aksival, töltővel teli kis zacskóval fogadott. Azt mondta, hogy neki most már van egy újabb telefonja, ezért ezt nem használja és amíg én itt vagyok Koreában, addig nyugodtan az enyém lehet. Csak így, ismeretlenbe nekem adta a telefonját. Dhara ugyanígy kapta meg a sajátját, csak elejtette egyszer, hogy vennie kell egy telefont, erre valaki a kezébe nyomott egyet. Na ilyennel hol találkozol otthon?!
Oh és még valami, amivel azelőtt még soha nem találkoztam. Egyik nap jöttem vissza a koliba a könyvtárból és menet közben leszakadt az ég. Amikor elindultam még sütött a nap, így nem volt nálam esernyő. Egy lány odasietett hozzám fel tartva esernyőjét. Nem is tudott angolul, nem is találkoztunk még soha, de mutogatott, és kérdezte, hogy Nanziwon? (ez a koli neve), én mondtam, hogy igen. Ő bólintott és végig együtt jöttünk vissza. Ő látta, hogy nekem nincs esernyőm és ázok, neki pedig volt, egy irányba jöttünk, hát megosztotta velem az esernyőjét. Tapasztalt már ilyet valaki otthon?! Segítségnyújtásban úgy vélem nehéz őket felülmúlni.
Illetőleg ez jellemző itt a barátságra is. Nos itt ez az egész barátság dolog máshogy működik, mint otthon. Más a rendszere. Itt két jó barát, ha az egyik bajba kerül, segítség kell neki, a másik máris "ugrik". Vica-verza így van. De a két segítség kérés között sokszor nem is beszélgetnek, nem találkoznak. Ez egy európainak nagyon lesújtó lenne, egyből azt hinné, hogy az az ember nem is barátja, mert nem ír neki minden nap litániát. Pedig nem így van. Csupán számukra nem lételem, hogy napi 66 órát töltsenek egymással beszélgetve. Ha valakinek szüksége van a barátjára, ott van neki. Szóval az, hogy esetleg nem találkoznak két hétig itt teljesen normális. Persze a mostani fiatalok egyre inkább "nyugatiasodnak", így egyre nagyobb szokás itt is a minden napi vagy legalább is heti 2-3 találkozás csak úgy, semmi apropóból. Viszont ha nem keresel valakit, aki azelőtt segített, nem fogja azt hinni, hogy nem is vagy a barátja.
Nekem is van egy ilyen magyar barátnőm. Volt idő, amikor sértve éreztem magam amiatt, hogy nem keres, csak, ha baj van. De rájöttem, hogy én voltam ostoba. Lassan 15 éve vagyunk már barátok, és ha kéthetente beszélünk, akkor kéthetente beszélünk. Nem jelenti, hogy bármivel is kevésbé lennénk jó barátok, mint régen, amikor egy iskolába jártunk. Mert nem ez a lényeg. Ha kellünk egymásnak, akkor ott is vagyunk egymásnak. És ez így van rendjén.
Bár csak tippelem, de "make sense", hogy a nevelési szokásaik is ebből a kedvességből erednek. Otthon, nem csak Magyarországon, de Európában, sőt véleményem szerint Amerikában is jellemző, hogy a szidást tartják jobb nevelési eszköznek, mint a dicséretet. Itt nem. Hatalmas szerepe van a dicséretnek a nevelésben. Kiváltképpen a kis gyerekeknél. Ha egy kisgyerek valamit jól csinál, tapsolnak, ujjonganak, megdicsérik, megajándékozzák. Ha valamit rosszul csinál, vagy hibázik, kissé megszidhatják, de inkább csak biztatják arra, hogy legközelebb ne így legyen. És ezt én is érzem az ittenieken. Értem úgy, hogy mikor megpróbálok valamit kimondani koreaiul, türelmesen elmondják 66x, ha nem bírom kiejteni, ha meg sikerül, megtapsolnak meg ujjonganak. Sőt, ha bemegyek a boltba és csak annyit mondok, hogy "주세요", azaz "legyen szíves", már mosolyogva bólogatnak. Látszik rajtuk, hogy értékelik, még ha csak egy szót is mondasz a nyelvükön, ők örülnek neki, hogy megpróbálod. Ha nem megy, az sem baj. Nekem is volt ma egy étel neve, amit hatodjára sem bírtam normálisan kimondani és nem kezdtek el nyavalyogni hogy jajj hát ennyire tényleg nem megy? Nem, hanem leírták telefonba a kiejtést, szótagokként begyakoroltatták velem. Így mondhatom, hogy a kedvesség mellé a türelem is társul. És tényleg, a sofőröket leszámítva nagyon türelmesek. Kivárják, hogy sikerüljön valami, ha nem megy elsőre. És tényleg, a városban is lehet látni, hogy mindig mennyit tapsolnak, ha egy kisgyerek mondjuk ügyesen használja a pálcát, vagy megtalálja azt a terméket, amit anyu keres stb. Szerintem nagyon is hatékony ez a rendszer.
Emellett azonban persze szigorúan is nevelik főleg a lányokat, ezt majd kifejtem később, még én sem értem pontosan, mik a különbségek.
Aztán egy bosszantó érdekesség. Itt mindenki csámcsog. De halál komolyan. Egyáltalán nem udvariatlanság, tök normális és tényleg mindenki csinálja. Már Dhara-n is észrevettem, hogy kezd rászokni és szerintem idővel én is ráfogok xD. Eleinte baromira zavart, de kezdem megszokni. Bár az egyik szobatársam olyan szinten űzi a csámcsogás mesterségét, hogy ki tudnék futni a világból miatta. De mivel ez itt nem negatívum, így nyilván nem szólhatok érte. Meg minek is szólnék, nem akarok én rosszat. Én vagyok az idegen, nekem kell alkalmazkodni. Szóval ha elmentek egy ázsiai étterembe, és csámcsogni halljátok az embereket, senki ne húzza fel magát, mert nekik ez normális.
Hmmmm, hirtelen ennyi jutott eszembe. Mindig új posztba fogom írni az újonnan megfigyelt dolgokat. És mindenképpen maradok ennél a blognál, ezt már amúgy is ismerem.
Kellemes hétvégét mindenkinek!!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)