Érdekes különbségek

Sziasztok!



Régen írtam, tudom, de most pótlom. Nézzünk néhány alapvető felfogásbeli, viselkedésbeli, neveltetésbeli, mentalitásbeli és alapvető különbséget Európa és Korea között. Mennyiségre nem lesz sok, de gyökeresen más dolgokról van most szó.


Ami számomra is a legelőször szembetűnt, az a biztonság. Az európai embernek elképzelhetetlen, hogy leteszi egy padra a táskáját, otthagyja amíg elmegy fényképezni, vagy nézelődni, majd 20 perc múlva visszamegy és a táska háborítatlanul ott lesz. Bizony, aki ezt Magyarországon, vagy bármely más európai országban (tisztelet a kivételnek) megteszi, az keresztet vethet a tulajdonára. Na de itt aztán nem. Egészen kicsi kortól tanítják őket a tiszteletre mindenki felé, leginkább a náluk idősebbek felé. Az alapvető életmorál egészen más szinten mozog, mint nálunk. Eleinte nem értettem, hogy merik tényleg csak úgy letenni a földre a cókmókot a többiek és otthagyni, mindenféle felügyelet nélkül. "Dehát ellopják!" mondogattam magamban. Aztán rájöttem, hogy itt senki nem fogja ellopni, mert miért tenné, hiszen az nem az övé. Neki is van, akkor minek neki valaki másé? Így van, otthon a felfogás: "ha te találtad, a tied", itt "ez az enyém, ez az övé". Hihetetlenül hangzik, nem de?
Kipróbáltam én is, és tényleg. Most már könnyedén ott merem hagyni egy padon a táskám, hogy csináljak pár szép képet, majd visszamegyek érte, és megyek tovább. Szerintem ez biza nagyszerű dolog.
És ez nem csak így egy hátizsákra vonatkozik.
Egy barátnőmnek kiesett a zsebéből a pénztárcája az egyik iskolai épületben, és csak otthon vette észre. Gyorsan visszaszaladt, de nem tud koreaiul, nem tudta elmagyarázni mi a baj, csak activity módján. Mégis, egy srác odament hozzá, megkocogtatta a vállát, és kezébe nyomta a pénztárcát minden tartalmával együtt. Fel sem merült az illetőben, hogy kivegyen belőle bármit is.
Ami még kegyetlenül meglepő, hogy egy buliban úgy foglalnak asztalt, hogy leteszik a helyre a pénztárcájukat, esetleg mobiljukat. Senkiben még csak fel sem merül, hogy ellophatná. Mert minek, neki is van, akkor minek kéne valaki másé? És tényleg... Itt nem kell attól félni az utcán, hogy kilopnak valamit a zsebedből. De ha mégis megtörténik, mert kivételek mindig vannak, itt mindenhol, értem úgy, hogy mindenhol van kamera. Bemész a rendőrségre, elmondod hol és mi történt, és már nézik is vissza a felvételt. Pár órán belül meg már meg is vannak a dolgaid. Ez a rendszer otthonra sem ártana, nem?!
Egy kint élő magyar barátom mesélte, hogy egyszer egy étteremben hagyta a telefonját. Nem egy olcsó, 10 éves telefonról van szó, bőven van értéke. Fél óra múlva megy vissza, hogy elkérje- mert biztos, hogy megvan. Az étterem tulaja pedig riadtan, aggódva nyújtja a kezébe. Mondogatja, hogy úgy aggódott, hogy mi lesz most szegénnyel telefon nélkül, úgy féltette, hogy mennyire meg lehet ijedve, hogy elhagyta a telefont, még végig is futott az utcán oda-vissza, hogy megkeresse, de nem találta már őket, és hogy most mi lesz- úgy félt. Na árulja el nekem valaki ilyennel otthon hol találkozni?!
Ha nem lennék itt, lehet el sem hinném, hogy ilyen létezik.
Ez alapvetően kultúra és neveltetés kérdése.

Aztán. Otthon hányszor bliccelnek az emberek? Hányszor utaznak jegy nélkül, vagy adnak a buszsofőr zsebébe kevesebb összeget, de mivel zsebre megy... Mindennapos dolog ez otthon. Itt, ha megkérdezel egy koreait, hogy mi van, ha nem húzom le a kártyát a buszon, csak úgy felszállok rá?----> azt sem fogja érteni, mi a jó manót akarsz te ezzel. Mert bennük fel sem merül, hogy lehetne csalni. Mi az a csalás? Kezdjük ott.
Nem emlékszem, hogy meséltem-e, ha igen, sorry. Voltunk egyszer egy kocsmában szülinapot ünnepelni. Úgy ment a kiszolgálás, hogy hátramentél a hűtőhöz és kivetted a sört, üveg vodkát, vagy amit akartál, visszamentél a helyedre és megittad. Ha kellett még, akkor megint hátramentél. Mikor pedig végeztél, és mennél haza, odamész a pulthoz, bemutatod, hogy mit ittál és fizetsz. (persze a feleseket a pulttól kell kérni.) Én felvetettem, hogy de így baromi könnyű csalni, mire rám szóltak, hogy ez itt Korea, ne európai fejjel gondolkodjak. És igazuk van, itt nem csalnak. Lazán lehet ilyen rendszert csinálni a kocsmában, mert nem fognak csalni. Otthon elképzelhető lenne? Kétlem...

Otthon kátyúsak az utak, igaz? Fű nő ki a térkő darabjai között... Nincs eltakarítva rendesen a lehullott falevél, nem igaz? Hát itt ilyennel sem találkozol. Mindenre van ember. Valakinek az a munkája, hogy, ha kinő a fű az utca sarkán, akkor odamegy és eltünteti. Ha végzett, megy a következő helyre. Feltört egy járdadarab? Az ottani bolt tulaja kitesz egy széket, majd pár óra múlva azt látod, hogy a járda ismét szép és jó. Mert valakinek az a dolga, hogy megcsinálja. És mikor dolgozó embereket látsz utcán, nincs az arcukon világfájdalom. Még egy hatalmasan nagy morális különbség. Itt az, aki dolgozik nem szenved, nem haldoklik, mint otthon, hanem csinálja. Mert az a dolga, az a munkája, hogy csinálja.
Már több embertől is hallottam, hogy itt, ha lejárt a munkaidő, nem hagynak ott csapot-papot és rohannak haza. Sokszor túlóráznak önkéntesen, pénz nélkül. Nem zavarja őket, nem akarnak belehalni, nem követelnek kárpótlást vagy hasonlókat. Ha sokat vannak bent, a munka végeztével esetleg a főnök meghívja őket egy körre, vagy kettőre. Bemész egy hotelbe, étterembe, bármilyen épületbe, nem csak este, zárás után van takarítás. Itt egész nap mosnak fel, söpörnek, takarítanak, még az utcán is, mert a takarítónak ez a dolga. Dolgoznak, mert van munkájuk és van dolguk. Ha munka van, akkor dolgozni köll... Ennyire egyszerű itt az egész.
Illetőleg már korábban említettem a tisztelet kérdését. Otthon tök jellemző, hogy egy alkalmazott visszaszól a főnöknek, egy irodai aktakukac lealázza a kétkezi munkást. Itt ez elképzelhetetlen lenne. Az alkalmazott tiszteli a főnököt, és ha az kér valamit, akkor annak a kérésnek azonnal eleget tesznek. Nincs olyan, hogy a főnök mond valamit, és a munkás beszól, hogy "nem". Kiváltképpen, ha a főnök idősebb- és általában így van. Itt nem lesz egy suttyóból nagyfőnök, csak mert nagy a szája. (olyan családoknál, ahol a cégvezetőt esetleg a fiatal fia követi természetesen más a helyzet, de a tisztelet az idősebbel szemben megmarad még a fiú részéről is)- és persze kivételek ismételten mindig vannak. Mindenki munkája meg van becsülve. Ha dolgozol, akkor rendes ember vagy.
Általános iskolában, gimiben, egyetemen, mindenhol megvan az idősebb tisztelete. Ha csak egy évvel is idősebb már tisztelik. Ha valaki el akar menni bulizni, megmondja a helyet- ha ő a legidősebb- és mindenki odamegy, még akkor is, ha az összes többi utálja azt a helyet. Csak mert a legidősebb ezt mondta. De, hogy azért legyen hátulütője, a legidősebb is fizet... :). Mondjuk ezzel nekik megint nincs problémájuk, bár szerintem a mi, osszuk annyifelé, ahányan vagyunk rendszerünk jobb. (költséghatékonyabb) . Főleg, ha minden körben te vagy a legidősebb, könnyen nullára állhat a számlád. És mégis így működik itt a dolog.


Most hirtelenjében ennyi, de gondolom ennyit is elég megemészteni. Tudom, hogy többre számítotok, elvégre tényleg minden más itt, de azért csak képzeljétek ezeket el, mi lenne, ha valaki otthon játszaná el, amiket leírtam. Vajon mi történne?!
Ha lesz még valami, mindenképpen írok, de már csak egy hónapig vagyok kint. :) A nyáron majd otthonról feldolgozom a történelmet kissé, ha lesz rá érdeklődő.

Csáóóóóó!!!